Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Miért vegyünk SPD pedált?

Azok az emberek, akik egy kicsit jobban beleásták magukat a kerékpározás rejtelmeibe, már biztosan hallottak az úgynevezett SPD (Shimano Pedalling Dynamics) rendszerről.
 
 
Sokféle gyártó használja ezt az elnevezést pedáljai árusításakor, ám a legelső SPD-rendszerű pedált a Shimano konstruálta meg 1990-ben. Ebben a rendszerben az országúti és a montain bike pedálok eltérnek egymástól. Mivel az SPD-rendszert több gyártó is forgalmazni kezdte, így javarészt kompatibilisek a különböző gyártók pedáljai és stoplijai. A rendszer lényege, hogy a cipőnk talpára egy fém stoplit rögzítünk, amelyet a pedálhoz kapunk, és ezt be tudjuk kapcsolni a pedálunkba.
 
 
 
A pedálon a rugóba tárolt erő nagysága állítható, amely a kioldás mértékét befolyásolja. Miközben még szokjuk a rendszer működését, érdemes a legkönnyebbre állítani, így nagyobb erőfeszítés nélkül ki tudjuk csatolni a cipőnket. Természetesen a könnyed oldásnak van egy hátránya is, miszerint bizonyos helyzetekben magától is el tudja engedni a lábunkat a rendszer.
 
 
SPD pedálból kétfélét tudunk megkülönböztetni, az egyik rendszernél az oldás csak a bokánk kifelé fordításával valósítható meg – ezt egyirányúnak, míg létezik egy olyan típus is, melynél lábunk kifelé és befelé fordításával, illetve erőteljes felfelé húzásával is oldhatunk – ezt pedig háromirányúnak nevezzük.
Mindkettőnek van előnye és hátránya, az egyirányút montikhoz érdemes vásárolni, a másikat pedig utcai felhasználásra, mert viszonylag könnyen ki lehet belőle oldani.
A pedálokból egy másik megközelítés szerint szintén kétfélét különböztethetünk meg, az egyiknél csak az egyik oldalon tudunk becsatolni, a másiknál viszont mind a két oldalon. Az egyiket csak SPD stoplis cipővel tudjuk használni, a másikat viszont utcai cipővel is, miután behatároltuk a felhasználási körülményeket, könnyen el tudjuk dönteni, hogy melyik a számunkra legideálisabb.
 
 
 
 
Összefoglalva tehát az SPD rendszer hátrányai:
 
csak SPD cipővel használható, kivéve, ha csak az egyik oldalon fogad ilyen cipőt. Meglehetősen drága. Egy jobb cipő és pedál megközelítőleg ötvenezer forint nagyságrendileg. Megszokást igényel. (Érdemes fal mellett, állóhelyzetben, puha talajon gyakorolni a becsatolást, kioldást, hogy rögzüljön az adott mozdulat.
 
 
 
A rendszer előnyei:
 
Mindig ugyanoda csatoljuk be a cipőt, ezáltal a számunkra legideálisabb ponton tudjuk a nyomatékot átvinni a pedálon keresztül, a hajtókaron át, a hátsó kerékig, majd onnan a talajra. Személyre szabható a cipő becsatolási pontja a pedálhoz képest, állítható a csatolás nehézségének mértéke is. Elkerüljük vele a lábunk lecsúszását a pedálról, adott helyzetben akár a meg is tudjuk emelni a kerékpárt a cipő és pedál kapcsolat segítségével. A folyamatos kapcsolatnak köszönhetően, míg az egyik lábunkkal előrefelé toljuk a pedált, a másikkal tudjuk felfelé húzni, ezáltal nagyjából 20%-kal nagyobb teljesítményt, ezáltal sebességet érhetünk el. Mivel atom merev a cipő talpa, és jól a lábunkra tudjuk szorítani, így az energiánk nem az utcai cipő folyamatos összenyomásával, hanem a kerékpár hajtásával megy el.
 
 
Northwave cipő 40 km-es használat után. (A tépőzárnak és a damilnak köszönhetően megfelelően személyre szabhatjuk a cipő beállításait.
 
Saját véleményem az SPD-rendszerről.
Először nagyon féltem tőle, mert nem szeretem, ha bizonyos mértékben be vagyok határolva sportolás közben. Miután a lábamra vettem a cipőt, és tekerni kezdtem, rögtön az a gondolat futott át az agyamon, hogy eddig miért nem volt ilyen cipőm. Azt kell, hogy mondjam, amennyire féltem tőle, most annyira imádom, tulajdonképpen már nem is szívesen tekerek utcai cipőben. (Az első időszakban nagyon oda kell figyelni az SPD-rendszer használatára, fontos, hogy a kioldás rögzüljön, néhány kisebb esést, főként állóhelyzetben, megállási szándékhoz közeledve bele kell kalkulálni!)