Az első kerékpár
Melyek azok a dolgok, amelyek eszünkbe jutnak a kerékpár szó hallatán?
Nekem az elnevezéséből adódóan:
- két darab kerék
- egy váz, amely összeköti a két kereket egymással
- egy kormány, amely az irányításért felelős
- fékek, amelyek a megállásért felelősek
- váltók, amelyekkel kiválasztjuk a körülményekhez ideális áttételt
- illetve a gumiabroncsok, amelyek a közvetlen kapcsolatot teremtik meg a talaj és a kerékpár között
Lényegében ez a leírás teljes mértékben megfelel egy mai „modern” kerékpár összetételének.
Ahhoz, hogy megértsük, miért is konstruálták meg ezt a remek szerkezetet, illetve ismerjük teljesen a fejlődésének folyamatát, vissza kell mennünk egészen a 19. századig.
A kerékpár elődjét 1817-ben Karl von Drais báró konstruálta meg, amely szilárd favázból és fa kerekekből tevődött össze. Ezt a modellt még nem lehetett kormányzással irányítani, illetve csak a földön taposva lehetett mozgásra bírni.
Kis idővel később már kormányszerkezetet is épített hozzá, majd állítható nyeregpozícióval is ellátta a kényelmesebb használat érdekében - ezt a kerékpárt drezina névre keresztelték, miszerint ez a modell tekinthető a kerékpár ősének.
Tehát a kerékpár ősének definíciója a következő: szilárd favázzal rendelkező, vas bevonatú kerekeken guruló, pedál nélküli, a földet taposva hajtható helyváltoztató eszköz.
1861-ben a francia Ernest Michaux-nak egy olyan ötlete támadt, hogy pedálokat szerel az első kerék tengelyére, viszont a kis kerékméretből adódóan nagyon nehéz volt egyensúlyozni vele, így az emberek elestek a kerékpárral, és az ötlete nem járt sikerrel.
Ettől az évtizedtől kezdve minden nyári olimpián szerepel versenyszámként a kerékpározás különböző változatokban.
Az első kerékpárversenyt 1868-ban rendezték meg, amelynek győzelmét James Moore zsebelte be.
Egy kis kitérő után visszatérve eredeti szálunkhoz, egy másik feltalálónak hasznos volt a találmánya, így 1873-ban James Starley, egy angol feltaláló olyan kerékpárt gyártott, amelynek első kereke sokkal nagyobb volt, mint a hátsó kereke, ezért könnyebb volt vele az egyensúlyozás. A talaj és nyereg közötti távolság következtében veszélyesebb volt egy esés, mint egy mostani kerékpárral. De hát tudjuk, hogy nincsenek előnyök hátrányok nélkül, ami természetesen fordítva is igaz. Ebből adódóan a nagy kerék pozitívan hatott a kerékpár koordinálási lehetőségére.
Ezt a kerékpárt „velocipéd”-nek nevezzük - másként külföldiül: penny farthing, melyben a penny a nagyobb elsőkerékre, míg a farthing (negyed penny) az apróbb hátsókerékre utal.
Ezzel a bringával Thomas Steven 1873-ban megkezdte világkörüli útját, melynek megtételére egészen 3 esztendőre volt szükség. A következő dátum szintén egy kardinális időpont a kerékpározás fejlődését tekintve.
1885-ben John Kemp Starley, James Starley unokatestvére feltalálta a „biztonságos” kerékpárt.
Az általa létrehozott kerékpárok már rendelkeztek fékberendezéssel is, illetve sokkal alacsonyabbak voltak elődjeikhez képest, amellyel joggal érdemelték ki a biztonságos jelzőt.
Megalkotta azt a kerékpárt, amely nélkül egy kitöltetlen űr volt a világban, amelyről addig nem is tudhatott az emberiség. E perctől kezdve világhírű találmányt alkotott, melyet előbb-utóbb mindenki megismert.
Minden szegmensbe elkezdett betörni. Cirkuszi elemként is megjelent. Versenyszámok indultak. Egyre többen kezdtek el ezzel közlekedni, hiszen kedvezőbb volt, mint a gyaloglás.
Tulajdonképpen neki köszönhetjük a mai kerékpárok közvetlen elődjének létrehozását, elterjesztését – ezáltal köszönjük, hogy ezt a remek eszközt megteremtette.
A kerékpárok fejlődését ezzel a találmánnyal zárhatjuk, és tekinthetjük a mostani bringák alapjának, amelyből most is építkeznek a gyártók, és fejlesztenek jobbnál jobb bicajokat.
Meglehetősen sokféle kerékpár jelent meg azóta, amelyről egy újabb bejegyzésben szeretnénk információkat nyújtani olvasóink számára.
